érdekes, hogy nekem nem sok minden maradt meg az előadásokból, szinte semmi. Amire emlékszem azok inkább apró de fontos töredékek, mint, amikor Cucu és Tamás keresztrejtvényt gyártott, vagy, amikor Hati kilépett a K épület tetőtéri ablakán és bejött a másikon, vagy, hogy székekkel kellett kitámasztani az ablakokat talán a D-ben, a tojásos zsemle a faház büfében késő délután, a központi könyvtár hangulata, a kisz gyűlés Pálfi Mikivel, mint kisz titkár, Hati autójában hatan-heten még a csomagtartóban is talán és megállított minket a rendőr valahol az almatábor közelében, a büntetés az országúti fényszóró miatt, Langmár Miki, akivel az éppen aktuális Pink Floyd lemezről beszéltünk (The Wall), Zsellér Csabi, aki mindent tudott a sportról (is), Tamás, akivel egy vizespohárnyi rumtól elázva üvöltöttük az Edda Blues-t, de emlékszem a ZIL teherautóra, amin tanultam, és az oktatóra, Doszira, aki rajongott az LGT minden formációjáért és Évike gyönyörű bokájáért... és elnézést azoktól akiket nem soroltam fel, őróluk is van emlékem persze, amit most nem írtam le, de olyan is , ami még nem jött elő
hiszen arra várnak, hogy előhozzátok úgy, hogy ti is csatlakoztok és írtok, rajzoltok, énekeltek, Gyerünk, kezdjétek el!
a kép nem rólunk készült, 77-es felvétel, de hangulatébresztőnek szerintem megfelel...
sziasztok, Erdei István, alias Manó
Utolsó kommentek