Bárcsak lehetne tudni, mikor vannak a régi szép idők. Mielőtt véget érnek. – Andy Bernard

Budapest – Debrecen, kényelmesen elhelyezkedünk, benyomom a gombot, a Corolla indulásra kész. Összekapcsolódik a telefonnal, a kijelzőn megjelenik a Waze, Szüret utca, Debrecen, Megyeri híd, M0-M3, all set, let’s hit the road, magunk mögött hagyjuk a távolságot, a térképen az út kék vonallal van feltüntetve, valós idejű közlekedési információk érkeznek a kijelzőre, sebességmérő előttünk, akadály az út szélén, percre pontos információ a várható érkezésről. Magunk mögött hagyjuk az időt, a teret, a hétköznapokat, ma ünnep van, a múltunk, a féktelen ifjúságunk áthelyeződik a jelenbe, Debrecenbe, oda, ahol Pappa vár bennünket, ahol, esélyt adunk az újabb koncentrált közös létezésünknek.

“Azért jöttem megint, hogy élezzem eltompult tetterődet.”

Pálinka már az asztalon a sör jól ismert szisszenése kíséretében, János szomszéd is velünk koccint, a bogrács már a helyén, a krumplihámozók emelik poharaikat, a sós szalonna serceg a zsírjában, a sülő hagyma, az illatok, a lebbencs a krumpli és a fűszerek, János gyakorlott mozdulatai, az érkezők és az újabb koccintások, a hangulat fokozódik újabb autók, újabb érkezők, János leakasztja a bográcsot és rutinos mozdulattal megforgatja a sülő tésztát. Az slambuc egy darabban fordul meg a bográcsban, így sül szépen lassan, János forgatja, poharak csendülnek, harsány nevetés a háttérben, a mi nevetésünk.

Alig emlékeztetek arra az emberre, aki lenni szeretnék. Újabban gyakran éreztem ilyesmit, de most nem zavar.”

A megpirult rétegek látványa és a találkozás öröme, a hangok, a pompás illatok valami harmóniában egyesülve észrevétlen új emlékeket rejtenek el az agyunkban, amikre majd egyszer szeretettel fogunk gondolni, a debreceni slambucra a tányéron így együtt, velem, veled, veletek, mert aki egyszer ráérez, Ő, akárhány öltéssel is a hasában, vagy anélkül, de biztosan nem szalasztja el a lehetőséget, hogy ennek a részese legyen, hogy együtt éljük meg ezeket a pillanatokat, ahol már szinte “nem fér be a lélek”.

304 km, 4 óra 10 perc amennyiben nem jön közbe valami, de Kecskemét előtt bármi előfordulhat, nem baj, a halak besózva hűtőtáskában, hagyma előkészítve, tészta kifőzve. Főzünk, lobogó tűz, bogrács intenzíven forr az étel, az őrölt fűszerpaprika apró piros szemcséi pörögnek forognak az áramlatokban mígnem felolvadnak a lobogó lé csodás zsírjaiban. Nézem a forrásban lévő összetevők táncát, ahogy megtörténik a hétköznapi csoda, amikor a készülő étel ízeiben egyesül a fürge ponty pikkelyén megcsillanó napfény, a tiszta víz, a paprikát kapáló ember elszántsága, a tűző nap forróságban a végtelenben eltűnő sorok, a hajnali harmat érintésétől az enyhülést hozó koraesti szél érkezéséig hajoldozó paprikaszedők fájdalmai és reményei, a házak oldalára kiakasztott sötétvörös füzérek látványa, a darálóban dolgozó kérges tenyerek, a bőrükbe és talán már a génjeikbe beivódott  fényes vörös színek és illatok, a szeretet, a természet szépsége, az élet.  Lobog a tűz fél óra, kicsit talán több és már a tányérokban gőzölög a szekszárdi halászlé tésztával. Nekünk készült, mert mi értjük miről szól ez az étel. Köszönjük Doszi!

Skót gael nyelven Uisge Beatha vagyis az élet vize. Nagyon messziről jövök, hosszú utat tettem meg eddig. Balázs azért választotta Londont otthonául, hogy aztán itt Debrecenben megoszthassa velünk az élményeit és a skót felföld egyik jeles képviselőjét, egy palack tizenkét éves Aberfeldy whisky-t és, hogy az így együtt megízlelt, kortyolgatott italból  további bátorságot meríthessünk az élethez. A pohárban csillog a nemes ital, a szivar füstje száll, csendesedő baráti beszélgetések körülöttem, a fáradtság is kellemes, nyugtató tiszta csend, szép este van, jóllakottan és elégedetten dőlök hátra, “asztalt bont az ünnep, hogy magad legyél”.

„Képzeletünkben zászlót tart a vállán - a göndör Bárány - a mennyezet legszebbik gyámkövén.”

Debrecen, a Kálvinista Róma, és a csoportunk egyes tagjai szempontjából személyes fiatalkori értékrendszerük alakulásának fontos helyszíne is a Református Kollégium, a Nagytemplom és a háta mögött lévő emlékkert, a Déri múzeum az előtte lévő parkkal. Nem csoda hát, hogy a csapat vezetett látogatást tesz a kollégium különböző kiállításain, bejárja a nagytemplom minden szegletét, megtekintjük a Kossuth féle országgyűlés helyszínét, miközben a debreceni református napok rendezvénye odakint épp azt tárgyalja mit jelent ma a debreceniség, hogyan formálja a kultúra és a hit a helyiek identitását Csokonaitól Térey Jánosig. A kulturális foglalkozás mi mással is zárható, mint a Munkácsy-trilógia megtekintésével benne az emberi alakban megjelent Isten ábrázolásával, ahol a vásznakon szereplő alakok tekintete, mozgásuk dinamizmusa nagyon kifejező erejű, igazán monumentális alkotás.

Rotyog a kapros töltött káposzta, készül a pörkölt, fontos vendégek érkeznek Pappa otthonában. Csíki a sör, tokaji a bor, unikum készíti elő az étvágyat, a kerti telefonfülke mellett utcai lámpa fénye világítja meg a helyet. Megérkeznek, velük együtt Áprily Lajos és Aletta van der Maet és egy üveg pálinka a házigazdának a vers kíséretében. A barátok lakomáznak, a vendéglátás lenyűgöző, vicces történetek és újabb szivarok füstjei szállnak a magasba. Hűvös az este, így páran beszállingóznak a nappaliba. Hamar kiderül, hogy az UEFA idén is elkövette azt a hibát, hogy a bajnokok ligája döntőt szombaton játszák. Jövőre átrakatjuk szerdára. Köszönet a házigazdáknak, igazán jól tartottak bennünket!

“A sötét anyagot olyan részecskék alkotják, amiket nem ismerünk – keresztülhalad a Földön anélkül, hogy nyomot hagyna.”

Mindebből talán csak azt érzékeljük, hogy sötét van. Árpi már másodszor fordul, hogy a szállásunkra fuvarozzon, de ketten vállalták, hogy a sötét éjszakában félelmetes árnyak és hangok közepette jó pár kilométert gyalogolnak. Észreveszem őket és halvány fondorlattal ráveszem Árpit, hogy menjen vissza értük. Doszi persze eljátssza a hálátlan primadonnát, de igazából nagyon örül, hogy nem válik a vérfarkasok martalékává. A szállás biztonságában ki-ki megnézheti a mérkőzés hátralévő részét és közben elfogy a maradék császármorzsa lekvárral.

Valahogy így, másnap elmarad a hortobágyi ökrös szekér, de nem marad ki a kilenc lyukú híd, a távoli ostor csattogtatás hangjai, Doszi esete a motorversenyzéssel, és persze a pacal, igaz ugyan, hogy csülökkel készül… azért lecsusszan valahogy.

Doszinak folytatódik hétfőn egy Nick Mason koncerttel, hogy megtudja milyen lehetett egy pszichedelikus Pink Floyd-buli, amikor épp írni tanult az iskolában.

Debrecenben jártunk, és újabb nagyszerű élményekkel gazdagodtunk, ugye?

A fenti idézetek Térey Jánostól valók  

további fotók itt: https://photos.app.goo.gl/DhgjZumMVc2F498V6