Nagy Zoli tavasszal elhagyott bennünket.
Emlékezzünk rá az alábbi képekkel és örüljünk, hogy Szekszárdon még ha csak pár óra erejéig, de csatlakozott hozzánk.
Nyugodjék Békében!
Talán Doszi gondolataival, emlékeivel méltó módon emlékezünk meg Zoliról.
"Ilyen hírt kapni számomra mindig megdöbbentő, és elsőre hihetetlen. Az első gondolataim nyilván az elhunytról, az emlékekről, az életéről, az életkoráról szólnak, aztán kis elemzésen keresztül eljutok magamig. Számot vetek én is eddigi életemről, az egészségemről, a helyzetemről. A lehangolódást egy megerősítés követi, hogy sok dolgom van még ezen a világon, el kell kerülnöm a lehető legtöbb rosszat, és a pozitív élményekből kell még nagyon sokat összegyűjtenem. És nem is feltétlenül magam miatt, hanem a környezetem miatt, hisz ezeket együtt kell, hogy átéljük. A még (velünk) élő anyukám, a feleségem, a gyerekeim (nagyok és picik egyaránt). Nem abban a világban nőttünk fel, hogy ezek a gondolatok olyan egyértelműek legyenek, de egyre többet tapasztalva a világból, bizony az élet értelme nem lehet más, mint mindenkinek a saját boldogsága. Bízom benne, hogy Zolinak is kijutott sok! Emlékszem, amikor még talán egyetemista korunkba mesélt a kalandjairól... Akkor elég rendesen előttem volt élettapasztalatban. ;-)
Szívesen emlékszem rá, azt hiszem, vele mindenki jóban volt. Hogy ki volt a barátja, kit engedett közel magához, arra nem nagyon emlékszem.
Vajon - ha igaz a hír - mikor történhetett?
Volt már temetés, vagy még elbúcsúzhatunk tőle az utolsó útjára kísérve?
Visszatérve az első gondolataimhoz: ti is részesei vagytok annak, hogy az utóbbi 8-10 évem szép emlékeit gyarapítottam! És épp ezért tartom fontosnak az évenkénti összejövetelt, amíg csak bírjuk - és miért ne bírnánk? Azaz egy ilyen nagyon szomorú hír még jobban ösztönöz a veletek való találkozásra. És még inkább biztatom azokat, akik még nem vettek részt, vagy csak néhány ilyen "megmozduláson" voltak velünk. Én - ha jól emlékszem, csak egyet, a tavalyit hagytam ki objektív okból.
Gyertek, menjünk, legyünk együtt! Töltsük ki azt a durván 48 órát minél több élménnyel, beszélgetéssel! Barátkozzunk újra! Tanuljunk egymástól, ki hogyan gyűjt még több élményt, hisz azt sosem elég!
Azt mondják, két dolgot nem lehet az embertől elvenni: a tudást és az élményt! Ugye, hogy mennyire benne vagyunk egymás életében? :-)
Doszi"
Utolsó kommentek