A csatolt képen látható hol is leszünk – ott lent középen Borzavár és körülötte a Bakony erdői."A" pont Vinye, "B" pont Porva-Csesznek vasútállomás, közte a legendás vasútvonal a Cuha patak völgyében.
A Kőris-hegyet jól lehet látni, van a tetején egy nagy radar gömb egy kilátóval, ez a Bakony legmagasabb pontja.
Amikor még udvaroltam Zsuzsának elvitt engem oda. Az apja biciklijével tekertem a faluból, olyan 300 m szintet fölfelé. Gyakran megálltam mert érett az útmentén a szeder és a szamóca, arra hivatkozva tartottam pihenőket, hogy túléljem a kalandot. Persze felértem, de észrevette a turpisságot.
Porva-Csesznek felé egyszer télen is elindultunk gyalog. Jóval sötétedés után értünk vissza, nagyon félelmetes volt a bakonyi hó- és szélvihar. Volt olyan pillanat, amikor úgy gondoltam ott a vége... de voltam szénát forgatni a rokonoknak a porvai határban, közben megismertem a szegfűgombát, vagy szedtem szelíd gesztenyét a Szépalmán. Korán kellett kelni, mert reggelre már a falusiak összeszedtek mindent. Azóta a tulajdonos kivágatta az évszázados fákat, hogy ne járjanak oda az emberek. Borzavár-Szépalma-Porva-Borzavár kör száraz időben autóval is bejárható. Nagyon szép, bár nem árt az emelt hasmagasság. Porva előtt az erdőben csörgedezik a patak és tavasszal milliószám nyílik a hóvirág. Elképesztő látvány. Aztán mikor jösz ki az erdőből elakadsz az autóval és elillan a jó érzés.
A régi temetőt látni is érdekes. Már csak kevés ápolt sír van, de aki oda került örökké élvezheti a páratlan kilátást.
Régen három kocsma is üzemelt. Én az apóssal, sógorral, nagybácsikkal a diófába jártam amikor lehetett. A hangulat olyan elmondhatatlanul igazi volt mindig az első fröccs után... Még Béla apósával is koccintottam ott párszor. Hegyi emberek éltek/élnek ott, valahogy más ritmusban.
Az első években még majd minden háznál volt tehén. Este mind megtalálta melyik kapun kell bemennie. És az a sok disznóvágás hideg teleken minden évben, de volt, hogy nyáron is egyet betettünk a hűtőbe a háromból.
Na és persze a krumpli, ami mindig nagy izgalom volt rákészülni a vetésre, a kapálásra, permetezésre, de legfőképp a szedésre. Kézzel, kapával, aztán az utóbbi időben géppel. Emelgetni a zsákokat, 10-15 mázsát bevinni a földről a pincébe, fel a pincéből, be az autóba, elvinni ide-oda kivenni, felvinni, levinni, állandóan a krumplit emelgetni.
Korábban meg a kukoricás, búzás zsákokat vállon felvinni a padlásra, lehozni a padlásról, mert az állatokat azzal etették, ja meg krumplival. Jó dolguk volt. Az én derekam meg leszakadt�
A házat fával fűtötték. A fa hordozta az energiát, elégett a kályhában és meleg lett, de hova lett az a végtelen energia, amit minden évben a fa begyűjtéseével szállításával, rakodásával, a rönkök hasogatásával, felfűrészelésével, majd kályhába való méretre hasogatásával és felrakásával bele tettünk. Hova lesz az az energia, amit hetek munkájával tettünk hozzá, hogy átvészelhessék az öregek a telet? Hogy télen gumicsizmában kicsoszogtak a hóban a fáskamrába és vödrökben hordták fel, majd elégették azokat. Az hova lett?
Ezek csak úgy előjöttek Borzavár kapcsán. Romantikus ugye, és mindez egy szerelemmel kezdődött.
Na sziasztok. Majd még jövök
M.
Utolsó kommentek