"No, nézd, barátaim... "
33 szép, bár nem kerek szám, osztható hárommal, tizeneggyel, amik prímszámok, sőt a számjegyek összege további gondolatokat ébreszt. Tehát egy tankör 33 éve végzett és összegyűlik néhány barát Szekszárdon. Az egyik barát mondjuk Doszi megszervezi a találkozót, Juci nevű elvállalja, hogy főz valami finomat, a többiek pedig eljönnek, örülnek egymásnak jókat beszélgetnek, viccelődnek. Kiürül jó pár pohár.
Doszi részletes és precíz programot állít össze, igazi lokálpatriótaként meg szeretné osztani társaival mindazt, amire büszke, ami boldoggá teszi, ami örömteli, és ami betölti az életét. Fontos neki és ezért az egész család egy emberként támogatja. Édesanyja nevezetes süteményei, az új grillsütő, a terasz, Anita kedvessége, az ikrek segítik őt, hogy a találkozó minden eddiginél jobban sikerüljön.
A készülődés olyan, mintha országnak világnak szólna az esemény és át van hatva ezzel a ... hogy is mondjam, szeretettel.
A találkozás mindig különleges, az érkezők örülnek egymásnak. Tudják, büszkék lehetnek, hogy velük van Karcsi, hogy van a közösségük, hogy van egy ilyenjük, erre koccintanak pohárt egymás után.
"... nézd, csoportkép ez itt, közöttük én és láthatóan élvezem ... "
Izzik a grill, fellobban a láng, Juci kezei alatt pirulnak a húsok, sülnek a zöldségek, megterül a hosszú asztal, ízek, elégedett hangok, italok, alkonyat, beszélgetések, keresik a dinnye mágnest, viccek röpködnek.
"Ismered - kérdezte - azt, hogy egy házmester,
ki megszállott lottózó, egyszer egy kocsit nyer,
s véle egy őrangyalt, kit elgázol véletlenül."
"Ismered - kérdezte - azt, hogy a Móricka
éppen anyák napján a tintát megissza,
s kékszínű versekkel rontja el az ünnepélyt?"
Vacsora után lelassul az idő...
"Az első fénykép, látod, én vagyok és az asztalon borospohár.
A második kép, nézd csak, én vagyok, csillog a pohár, a számhoz emelem.
A harmadik kép véletlen lehet, pohárba töltök megintcsak én. ... "
Előkerülnek szivarok és megtelik egy újabb pohár, csillog a pohár a szájukhoz emelik.
Doszi és családja reggelivel várja őket. Anita kedvessége és közvetlensége, az ikrek és Doszi, a terített asztal a teraszon, a panoráma, a szeretettel feltálalt ételek garancia a vendéglátók sikeréhez. Jól indul a nap, de a dinnye mágnes továbbra sem kerül elő.
Új program a Kávé Háza, hogyan lesz a kávébab, és abból a kedvenc italuk. Kalandoznak a főzési módok, a savak, ízek aromák világában. A jó kávé mellett megismernek egy rajongásig elkötelezett embert, aki Hatit is meggyőzi, hogy az ő kávéit kínálja az üzleteiben. És akkor egy Károly nevű és Manó isznak egy jó kávét.
A város nevezetességei sem maradhatnak ki, hiszen ez az egyik jó barát, Doszi szülőhelye. Kvantum székház, Prométheus park a művelődési központ közelében, Babits félreállított szobra, a régi zsinagóga épülete, benne visszaköszön a Kvantum logója, az évszázados fák, a gimnázium, Auguszt ház és Liszt Ferenc, Béla tér, városháza, vármegyeháza, borkút, kálvária hegy a hatalmas acél szőlővel, a panoráma, és a közeli szekszárdi szőlőhegyek, híres gazdák híres birtokaival. A szállásukra érkező szomjas utazók az első kortyok után letekintenek a völgybe és a mozaikokból, Doszi feltétlen kötődésére utaló szavaiból összeáll Szekszárd képe.
“Küldöm e képeket, hogy tudd, voltunk, leszünk”
Nem maradhat ki a borvidék attrakciója a borkóstoló. Felkerekedik hát a tankör, hogy egy közeli borházban megint csak találkozzanak a savak, ízek aromák világával, hogy érzékszerveik befogadhassák a színeket, illatokat, ízeket, hogy érezhessenek valamit abból a csodából, amit a poharukba töltenek. Felkészülésképpen a Gemenci erdő nagyvadja, a szarvas kerül a tányérjukra.
... Nézd, nézd, hogy nevetek, szinte repít a pillanat ...
Fogadó és a patkolókovács, előkerülnek vékony szelet húsok, a barátok rápihennek a következő kalandra. Jó pálinkát csak jól lehet inni. A jó pálinkának tisztának és gyümölcsösnek kell lennie. Akinek van orra, érzi. A pálinkáspohár tulipán vagy trombitavirág alakú. Célja, hogy jól közvetítse az illatokat. Két centeket kóstolva 8-9 pálinkát úgy meg tudnak kóstolni, hogy végig képben legyenek, és érezzék az ízek közötti finom árnyalatokat. Nekik ez is sikerült, az árnyalatokon túl már többet is éreznek.
lelassul az idő...
"Az első fénykép, látod, én vagyok és az asztalon borospohár.
A második kép, nézd csak, én vagyok, csillog a pohár, a számhoz emelem.
A harmadik kép véletlen lehet, pohárba töltök megintcsak én. ... "
Előkerülnek újabb szivarok és megtelik egy újabb pohár, csillog a pohár a szájukhoz emelik. Ott pedig a völgy és a város naplemente után víg kirándulás köszönjük, hogy lehetett.
Epilógus, vagy micsoda –
Tehát egy tankör 33 éve végzett és összegyűlik néhány barát Szekszárdon. Az egyik barát mondjuk Doszi megszervezi a találkozót, a többiek pedig eljönnek, örülnek egymásnak jókat beszélgetnek, viccelődnek. Kiürül jó pár pohár.
Úgy vannak ezzel, tudod, nagyon őszinte volt az egész és olyan szeretetteljes, és új idők új találkozók, dobos torta, előkerül a dinnye mágnes ... Lám csak azért voltak nekünk élményeink... Már tervezik a következőt, és ott van még a szokott híres jókedvük. KÖSZÖNJÜK DOSZI!
No nézd, barátaim...
No nézd, barátaim, a szétszórt képeken,
nézd, csoportkép ez itt, közöttük én, s láthatóan élvezem.
Nézd, nézd, hogy nevetek, szinte repít a pillanat,
visz-visz egy nagy erő, szállunk, úgy elragadt.
Nézd csak, egyik kezem a zsebben és mi van ott,
tiszta, jó levegőt, nem semmit markolok.
Látod, milyen ez itt, a képbe néz, vállamra dől
és te, te vagy az ott, rövid hajú lány, legelöl.
Küldöm e képeket, hogy tudd, voltunk, leszünk,
Irén, jó kedvem lett, ne hidd, hogy ez letűnt.
Tedd el, őrizd meg mind, s ne hidd, ne hidd, ne hidd, ne hidd,
hogy ezt elvehetik, mert miénk csak mindegyik
Budapest, 2016. június 7.
Az idézetek Cseh Tamás és Bereményi Géza műveiből kerültek ide.
további fotók itt, és itt és itt
Utolsó kommentek