Bizonyára jó kis csapat lehettünk, hiszen még 25-30 év távlatában is emlékszem közösen megélt eseményekre, amit csak úgy mi magunk, együtt szerveztünk. Persze mint minden közösségben itt is kialakultak kisebb összetartó társaságok, de amikor kellett ez az összetartás mindig működött az egészre is. Látom a lányaimat az egyetemen, de mintha ott a zöldpardonon, a merlinen, vagy az egyéb bulizós/koncertes helyeken kívüli élet nem is létezne. Náluk nem működik a "csapat" úgy, mint nálunk.

Csak egy példa ez a kirándulás, aminek a képei itt láthatóak. Nézd meg az arcokat ... szerinted jól éreztük magunkat együtt?

Emlékeztek Gyenes tanár úr kisfiára - képtelen volt elfáradni. Mi már ki voltunk dőlve, ő pedig még mindig folyamatos mozgásra volt képes. Ma már valószínűleg ő csodálkozik rá a saját gyrekeire, hogy hogyan bírják jobban szusszal, mint ő...