Május utolsó hétvégén volt a májusfa kitáncolás Nádasdon. Igazán impozáns, magas lehúzott kérgű fa kidöntése köré szerveződött az ünnep. A gyerekek készültek erre a napra, ami nem volt hiába való hiszen ez alkalomból is a szebbnél-szebb ruháikban mutathatták be vidám táncaikat az oda látogatóknak.
Németh Ernő és Irén birtokán ez idő tájt gyülekeztünk a soron következő tankör találkozónkra, ahol egymást üdvözölve érthető módon magával ragadott bennünket az ifjúi hév, és minden mást elfelejtve már nem lehetett részünk a kitáncolás fergeteges hangulatában. Részesei lehettünk viszont az egymással való újbóli találkozás örömében. Van itt egy csapat fiú, akiket valamikor összehozott a sors az egyetemen, majd évtizedek múltán, 2009-ben Ernő kezdeményezésére immár férfiként ismét összejöttünk és ott, akkor valami újra indult bennünk. Rájöttünk, hogy tetszik az együttlét, hogy jólesik találkozni és jól esik arra a néhány órára, pár napra szembesülni az akkori énünkkel, látni, hogy lélekben mit sem változtunk. Nehéz ezt megfogalmazni, de ahogy Karcsi Apánk mondta összeköt bennünket a szeretet. Aki ott volt tudja ezt, aki pedig a mostanit kihagyta, ő is velünk lesz a következőn, biztosan, hiszen szeretettel gondoltunk rájuk is és ígéretünkhöz híven koccintottunk az egészségükre.
Nagy érték ez, és ezt őrizendő invitált bennünket Irén és Ernő a házukba. Kulináris élvezetek sorában volt részünk. Irén gondoskodása elkényeztetett bennünket, nem győzzük megköszönni mindazt amit értünk tett. Miután tartoztunk a helynek ezzel, és mert nem eshettünk a mohóság bűnébe, rövid sétát tettünk a hét dombra épült Nádasdon. A templomkert ciprusai és emlékművei, a hazánkban egyedülálló rotunda, a kilátás Rába völgyére, a kőszegi és osztrák hegyekre, az éppen átadás előtt álló utcatáblák, az egyre csinosabb és korszerűbb házak, az épülő elkerülő út a repceföld mellett és nem hagyhatom ki az épülő, szépülő Olívia panziót a sorból, mind-mind egy kedves, fejlődő település képét mutatták nekünk. A helybeliek és persze Ernőék is büszkék lehetnek rá.
A találkozó most is nagyszerű volt, jól éreztük magunkat. Már fél szavakból is megértettük egymást, kérdések nélkül is megtudtuk mi történt a másikkal az előző találkozó óta. Fél szavak is elegendőnek bizonyultak, hogy lássuk kinek hogyan változott a sora, a munkája, ki házasította ki a fiát, vagy a leányát, született unokája, működteti a vállalkozását, hogyan szolgál az egészsége, milyen tervek forognak a fejében. Sokkal inkább a felhőtlen szórakozás, a viccmesélés mesterfokon, az együttlét öröme, Irén és Ernő vendégszeretete volt az esemény meghatározó eleme.
A program hivatalos részeként Doszi "PRO CLASSE" díjat kapott, mint aki a legtöbb akadályt legyőzve csatlakozott, és vett részt a tanköri kirándulásunkon.
Ernő és Irén pedig Karcsi saját keze által készített emléktárgyat vehetett át a „Nádasdi Találkozó 2014” megszervezéséért.
Mondókám végére érve most sem kívánhatok mást, mint egy évvel ezelőtt: a következő legalább harmincegy évet Karcsi Apánkkal, az Ő baráti szeretetével, ugyanebben a körben, ugyanilyen lelkesedéssel és vidámsággal!
Ahogyan a klasszikus mondja: csak egészség legyen és térerő!
Budapest, 2014. június 3.
Erdei István
Utolsó kommentek